Minden, ami a mindenből kimaradt...

Még oly sok, jó sok
dolgot akarok tenni
ha időm engedni meri,
bizist' meg is teszem!

...Janó felült az ágyon. Kockás pizsamája a szék támláján pihent. A szoba hideg volt és sötét, a kevés bútor nehezen rajzolódott ki a félhomályban. Janó a szemét dörzsölte és hatalmasat ásított. Kiszáradt, cserepes szája vízért kiáltott, de a közelben semmi ilyesmi nem volt. Hatalmasat sóhajtott, majd azt mondta magában, hát akkor nincs mit tenni, ki kell mennem a konyhába...

...Eredetileg János névre hallgató, de becenevét használó, hím nemű, meghatározatlan életkorú férfiember, megfeszítette egyenes-, külső-, majd oldalsó fűrész hasizmát, melynek hatására testének felső része elkezdett megemelkedni az arra kialakított fekvő alkalmatosságon, mígnem teste alsó felével megközelítően kilencven fokos szöget bezárva megállt. Négyzethálós mintázatú, alvásra használt ruhaneműje egy ülőbútorzat emberi hátat támasztó részének élére volt ráterítve, félbehajtva azt középen, úgy lógott le nekisimulva az ülőalkalmatosság hátat támasztó felületének két oldalára. A lakóépület válaszfalakkal elkülönített egyik helyisége, melyben Janó épp tartózkodott, a szobahőmérsékletnél jóval alacsonyabb hőfokú és gyéren megvilágított volt, minimális berendezési tárggyal, melyek sziluettjei nehezen kivehetőek voltak az erős félhomály miatt. Főhősünk a rohadék páros látószervét ujjbegyeivel finoman masszírozta, tüdejét teleszívta a szoba áporodott levegőjével és óriásira tátott száján keresztül, szorosan becsukott szemekkel, önkéntelenül kilehelte maga elé. Dehidratált, kirepedezett hámrétegű alsó és felső ajkai szomjazták az amúgy a Föld háromnegyedét borító tisztított folyadékot, azonban a Főhős közelében semmilyen ivásra alkalmas hasonló folyadék nem volt elérhető távolságban. Tüdejét hirtelen, tudatosan teleszívta a szoba levegőjével, majd száját félig kinyitva erőteljes légáramot indított útjára tüdeje összepréselésével, halk hangot hallatva közben, és belső gondolatai kinyilatkoztatásával megállapította kimondatlanul, hogy felesleges ellenszegülnie a kialakult helyzetnek, kénytelen kelletlen muszáj elfogadnia, sajnos ki kell kelnie az ágyból és a szobát elhagyva a nyers ételek készétellé alakítására alkalmas helységbe kell átmennie, hogy szomját oltsa...              

Ha te nem írsz, majd írok én,

Ha te nem sírsz, majd sírok én,

Ha örülsz én örülök,

Ha kidobsz hát röpülök!

A világ legmérgesebb embere egyetlen csepp habzó nyálával 34 kispikkelyes tajpánt tudna megölni.

Amerikai geológusok a bolíviai Akapama piramisoktól 50 km-re északra egy kráter mélyén szabályos kocka alakú meteoritot találtak, amelynek 17 éle volt.

Brit festők egy csoportja több évi kutatás után sikeresen megtalálta azt a rózsafajt amelyből a legélethűbb csecsemő rózsaszínt lehet kinyerni.

Egy magyar sámán átlagosan napi 17 dobütést tesz.

A második világháború alatt a Föld volt.

Egy lapos kavicsból, enyvből és egy kartondobozból egy dobozba ragasztott lapos kavicsot lehet csinálni.

Két emberből az egyik mindig a másik.

Ha 27 km-t gyalogolsz meztelenül az atacama sivatagban, biztos hogy egy kavicsra úgy fogsz rálépni sarokkal, hogy az nagyon fáj.  

Ki mondja meg...

Miért ég a savval mart gyerek szeme?

Miért nincs a lópatán soha fogsor?

Ki mondja meg, miért tűnik el a jég a pohárból?

Hogy a víziló miért kövér, és elmebeteg,

s hogy merre jár a fejetlen csirke, ki mondja meg nekem?

Nyelvészeti feladványok kategóriában 3. helyen esett ki az alábbi rejtvény, melyet Fülénbeki Alajos küldött be szerkesztőségünkbe Tőgyérről.

Íme a rejtvény,

Régebben - talán épp oly annyira mint még manapság is - elég volt ha csak valamennyire próbáltuk ki azokat a dolgokat, amelyek mellé minden bizonnyal, mindenki odaállt volna, még akkor is, ha a legcsekélyebb esélyt látja arra, hogy lesz hozzá elég ereje és kitartása keresztül vinni árkon bokron ha kell. Ugyanakkor, ha ezek mégsem lennének elegendőek, még mindig ott van rengeteg egyéb dolog, amit vakon lehet követni, bár olykor előfordul, hogy aki sokat markol keveset fog. Én mégis azt mondom, hogy ilyen esetekben bízzunk abban, hogy lesz ahogy lesz, ne keseregjünk azon, hogy miért történt így, sokkal inkább foglalkoztasson az, amit eleve akartunk, legyen az akármi. Kétség sem fér hozzá, hogy a próbálkozás a siker előszobája, bár ne feledjük el, hogy a feltételezés a kudarc szülőanyja. Egy egyszerű példával levezetve: Ha két dolog közül az egyike a másik, akkor nincs szükség mindkettőre, dobjuk el az egyiket bátran.

(foglalja össze egy mondatban a fenti szövegrész tartalmát, majd nevezze meg azt a magyar várost aminek betűit elrejtettük a szövegben)

10 szó, amit tuti nem tudsz záros időn belül elmutogatni az Activity-ben, még akkor sem ha a tied a játék!

• transznacionális
• lanolinos végbélkúp
• létezésigazolás
• közröhej
• determinisztikus
• parasztvakítás
• kondenzcsík
• fosóparéj
• adóoptimalizáció
• GDP

Urbánus libacsorda

V alakban repülő gágogó libacsordák rajai zúgnak át a zsúfolt nagyvároson,

mialatt városokat formáló V alakú szartenger zúdul röpképtelen emberrajokra,

dühödt ágálást indukálva, s hörögve nyúlnak töltött fegyverekhez, hogy utána

töltött libacsordákat formáljanak nagy örömmel V alakban városi tepsijeikbe.

Kate az ágyon feküdt. Még nem aludt, de szemhéjai nehézkesen, lassan mozogtak fel-le minden pislogásnál. Nyár közepe volt. A délutáni Nap erősen sütötte a félig elhúzott sötét függönyt, aminek mintája a szemközti falra rajzolódott, úgy táncolva, ahogy a résnyire nyitott ablakon be-beszökő szellő mozgatta a nehéz drapériát. Kate nézte a táncoló ábrákat a falon, majd szeme lassan végigfutott egy repedésen és megállapodott a plafon közepén. Lélegzete mélyé, egyenletessé vált, pulzusa lelassult egész teste nyugalomba süllyedt.

A kinti meleg elől menedéket és élelmet remélve egy légy surrant be az ablakrésen. A függöny ráncai közt cikázva kereste az utat a szobába, s mikor rálelt diadalittasan hatalmas köröket repdesve állapodott meg az ágy felett keringve. Kate pillantása a plafon ízeiről a légyre csusszant át s követte az ágy feletti keringő látogató bódító kerengését. Minden körrel egyre közelebb került az álomhoz, teste ernyedten, mozdulatlanul várta a délutáni felüdülést.

Hirtelen egy légáram surrant keresztül a szobán, talán mert nyitva maradt egy ablak egy másik szobában, s a légy Kate felett felgyorsítva reptét, ráfeküdt az áramlatra. Hatalmas nyolcasokban zúgott át a szobán, kerülgetve az akadályokat, majd újra Kate felett keringett, s furán rángatózott, mint akit görcsökkel tűzdelt akut székrekedés gyötör. Majd az egyik bukó forduló után hirtelen, a légy hímtagja elkezdett nőni, dagadni, a 3. kör után már elérte a testhosszának kétszeresét, a szőrök girbe-gurbán lengték körül, lábai himbálóztak néha nekicsapódtak de tovább dagadt. A körök egyre lassabbak lettek, ahogy nehéz terhét cipelte, s közben kajánul Kate felé köpött majd csábos vigyorra húzta szájszervét, s nagyokat cuppogott fröcsögve…

…Milyen közönséges ez a légy! – gondolta magában Kate utoljára mielőtt végleg elnyomta az álom. S valóban közönséges légy volt, ahol most épp ő volt a közönség.

Karácsonykor úgy gondoltam - mivel szentté rögtön nem tudom - egyenlőre csak boldoggá avatom magam. Ennek egy igazán sarkalatos momentuma a bizonyított csodatétel, ami szerintem megvolt, miszerint kész csoda, hogy nem rúgtam be! :)

Elterveztem ugyanis, hogy a sok nehézség ellenére, ami az ember életében előjön olykor, én boldog maradok. Még akkor is, ha ehhez minden nap minimum egy csodát le is kell tennem az asztalra (bár a boldoggá avatás szigorú szabályait alapul véve egy is elegendő egy életben). Halkan jegyzem meg, hogy utána azért meg is kell halni. Én ezt a részt egy lábrándítással egyetemben gyorsan átugrottam és inkább a boldoggá avatásommal foglalatoskodtam.

Olyannyira jól sikerült, hogy visszafelé a vonaton már azon gondolkodtam, hogy jövőre milyen terveket fogok megvalósítani (eddig ugyanis nem igazán voltak terveim, inkább csak sodródtam az árral), ezekhez milyen erőforrásokat kell allokálnom (boccs az informatikusi véna odabasz néha).

Szóval...ennek fényében kezdem ezt a blogot is, előbb csak magamnak, aztán ha olyanná sikeredik megosztom a nagyközönséggel is. Nem tudom még mik lesznek itt, de várhatóan mindenképpen olyan lesz amilyen én vagyok, bohókás és tárgyilagos, helyenként ízléstelen és abszurd, olykor trágár és szentimentális vagy épp pornográf.

Váljék egészségemre!