Nyelvészeti feladványok kategóriában 3. helyen esett ki az alábbi rejtvény, melyet Fülénbeki Alajos küldött be szerkesztőségünkbe Tőgyérről.
Íme a rejtvény,
Régebben - talán épp oly annyira mint még manapság is - elég volt ha csak valamennyire próbáltuk ki azokat a dolgokat, amelyek mellé minden bizonnyal, mindenki odaállt volna, még akkor is, ha a legcsekélyebb esélyt látja arra, hogy lesz hozzá elég ereje és kitartása keresztül vinni árkon bokron ha kell. Ugyanakkor, ha ezek mégsem lennének elegendőek, még mindig ott van rengeteg egyéb dolog, amit vakon lehet követni, bár olykor előfordul, hogy aki sokat markol keveset fog. Én mégis azt mondom, hogy ilyen esetekben bízzunk abban, hogy lesz ahogy lesz, ne keseregjünk azon, hogy miért történt így, sokkal inkább foglalkoztasson az, amit eleve akartunk, legyen az akármi. Kétség sem fér hozzá, hogy a próbálkozás a siker előszobája, bár ne feledjük el, hogy a feltételezés a kudarc szülőanyja. Egy egyszerű példával levezetve: Ha két dolog közül az egyike a másik, akkor nincs szükség mindkettőre, dobjuk el az egyiket bátran.
(foglalja össze egy mondatban a fenti szövegrész tartalmát, majd nevezze meg azt a magyar várost aminek betűit elrejtettük a szövegben)
