Karácsonykor úgy gondoltam - mivel szentté rögtön nem tudom - egyenlőre csak boldoggá avatom magam. Ennek egy igazán sarkalatos momentuma a bizonyított csodatétel, ami szerintem megvolt, miszerint kész csoda, hogy nem rúgtam be! :)
Elterveztem ugyanis, hogy a sok nehézség ellenére, ami az ember életében előjön olykor, én boldog maradok. Még akkor is, ha ehhez minden nap minimum egy csodát le is kell tennem az asztalra (bár a boldoggá avatás szigorú szabályait alapul véve egy is elegendő egy életben). Halkan jegyzem meg, hogy utána azért meg is kell halni. Én ezt a részt egy lábrándítással egyetemben gyorsan átugrottam és inkább a boldoggá avatásommal foglalatoskodtam.
Olyannyira jól sikerült, hogy visszafelé a vonaton már azon gondolkodtam, hogy jövőre milyen terveket fogok megvalósítani (eddig ugyanis nem igazán voltak terveim, inkább csak sodródtam az árral), ezekhez milyen erőforrásokat kell allokálnom (boccs az informatikusi véna odabasz néha).
Szóval...ennek fényében kezdem ezt a blogot is, előbb csak magamnak, aztán ha olyanná sikeredik megosztom a nagyközönséggel is. Nem tudom még mik lesznek itt, de várhatóan mindenképpen olyan lesz amilyen én vagyok, bohókás és tárgyilagos, helyenként ízléstelen és abszurd, olykor trágár és szentimentális vagy épp pornográf.
Váljék egészségemre!
